Kimásoltan Roger Scruton (1944 - 2020) egyik utolsó írását, melyet egy könyv részére felkérésre írt. A könyv az illiberalizmus térhódításával foglalkozik. A szöveg az én átszerkesztésemben mindössze tizenegy oldal, világosan van megfogalmazva, nem kell politika filozófusnak legyél a megértéséhez. Stílusa érvelő, egészen röviden történeti összefüggéseket is fölvázol. Nem kinyilatkoztat, hanem leír, és csak finoman, árnyaltan értékel. Nem mondja meg a „tutit” az illiberalizmus jelensége konzervatív értékeléséről, csak annyit állít, hogy gondolatmenete egy lehetséges megközelítése a történeti folyamatnak.

A szöveg egy helyütt említi a magyar miniszterelnököt és a magyar történeti-jelenvalóságot. Ebből kiderül, hogy mit látott vonzónak Scruton Orbán törekvéseiben. Ugyanakkor a szöveg nagyobbik része éppen ellentétes a NER propagandisták által terjesztett propaganda eszmei-gondolati hátterével. Vajon látta-e a nagy beteg filozófus élete alkonyán, azt az ifernót, ahova Orbán bekormányozta Magyarországot?  A szöveget olvasva arra gondolok, hogy talán valamennyire látta, és most forog a sírjában.

Az eredeti angol szöveg innen, a magyar nyersfordítás pedig innen tölthető le. (Javításokat szívesen fogadok.) Az eredeti szöveg helyesírása nekem kicsit furcsa, hiszen a szerző angol  volt és nem amerikai (bár kiköltözött az USA-ba). 

Ide másolok egy régebbi írásomból egy rövid részletet:

"Scruton számos gondolatával nem értek egyet, de azt látom hogy van benne rendszer, és olyan értékeket tartalmaz, melyeket magaménak vallok. Madártávlatból nézve Scruton egy meghitt, otthonos, emberi mértékű, kissé falusias világot védelmez. Nem liberális, bár szélsőjobbról nézve annak tűnik, nem rakciós, bár szélsőbalról nézve annak tűnik. Euroszeptikus, azon kívül bírálja a nemzetközi szervezeteket, és a multikat is. Szerinte ezeket senki sem ellenőrzi, nem kritizálhatók hatékonyan, nem vonhatók felelősségre és épp ezért felelőtlenek. Scruton hive a szabad piacnak az ország határokon belül, de nem ért egyet a korlátozás nélküli (!) globális világkereskedelemmel, szerinte ez több bajt mint előnyt okoz. Azt rója föl nekik – Bibói metaforával élve – hogy a világméretű szabad piac elsorvasztja a szabadság kis köreit, tönkreteszi a helyi termelőket, megöli az ehhez kapcsolódó értékes hagyományokat. Scruton a PC beszédet sem szereti,  ellenszenves neki a liberális kozmopolitizmus, a gyökértelenség. (Az az érzésem, hogy Scruton nem érti igazán a technikai haladás és a munkamegosztás történeti jelentőségét.) Úgy él amint hirdeti, vidéken egy tanyán, feleségével és gyermekeivel."