Minden filozófus teóriáiban ott munkál egy háttértudás a világról. Ha megkérjük, hogy adjon egy vázlatos felsorolást a világban létező dolgokról, akkor a felsorolás elemei árulkodni fognak a filozófus háttértudásáról, arról az ontológiai mintavételről, ami a fejében motoszkál, miközben kedvenc metafizikai elméleteit csiszolgatja.

Tíz évig dolgoztam tervezőmérnökként, különféle elektronikus áramköröket terveztem, de ezek kapcsán bizonyos egyszerű hőtani kérdésekkel is szembesültem, melyeket meg kellett oldanom. Az általam megtervezett, kiszámolt áramköröket aztán megépítettem és mérésekkel szembesítettem a számítások eredményit. Alapvető tapasztalatom volt, hogy mennyire megbízhatóak azok a fizikai elméletek, melyeket mérnökként megtanultam és fölhasználtam, és az is, hogy a természetnek mindig igaza van, az én egyenleteim csak modellálják a valóságot, és ezért valamennyire mindig leegyszerűsítik. A fizikai jellemzők és a fizikai természettörvények léte számomra nyilvánvaló, megkérdőjelezhetetlen evidencia. A fizikára és általában a természettudományra nem úgy tekintek, mint a tudományfilozófusok, akik mindent bizonytalannak, legfeljebb valószínű hipotézisnek látnak. Nem hiszem, hogy pl. az Ohm vagy a Kirchoff törvények csak valószínű hipotézisek, melyekben soha nem lehetünk teljesen biztosak. Szerintem a tudományfilozófusok torzító szemüvegen át nézik a tudományt. Kevés olyan biztos tudásunk van mint a mérnöki és természet tudományok, és ha valaki meg akarja érteni a tudomány fejlődését, akkor a félvezetők vagy a rádiók történetét kell tanulmányoznia, nem pedig csőlátással csak az alapvető fizikai felfedezések kacskaringós útját. A technikai és tudományos fejlődés ugyanis minden hatásos tudományfilozófia ellenére jellemzően kumulatív természetű, és egyre kevésbé magányos harcosok küzdelme. A bizonyosság, a tudás kérdései egy mérnök számára gyakorlati kérdések. Külön diszciplína pl. az elektronikus áramkörök megbízhatósági számítása, hogy mi a valószínűsége egy áramkör meghibásodásának adott időintervallumon belül. A ,,hogyan teszünk szert biztos tudásra'' kérdés gyakorlati kérdés, erről szól pl. a gyógyszerek vagy más orvosi eljárások hosszadalmas vizsgálata. Egy mérnök számára evidencia, hogy ,,egy mérés nem mérés'' ugyanakkor nevetséges feltételezés, hogy akkor soha nem tudjuk biztosan, hogy mekkora a feszültség a és b pontok között.

A filozófiai problémák számomra mérnöki problémák: működőképes megoldást keresek. Ezért nem gondolom, hogy minden esetben csak egy jó válasz van, de azt sem gondolom, hogy soha nincs jó válasz. Egy mérnök azonban félreteszi a megoldhatatlan feladatokat, míg én filozófusként úgy gondolom, hogy bizonyos alapvető kérdésekkel való foglalatosság akkor sem értelmetlen, ha kiderülne, hogy az emberi elme kevés azok megválaszolásához. Arra vagyunk ítélve, hogy Sziszüphoszként görgessük a filozófia bölcsek kövét vég nélkül. Ilyen problémákkal foglalkozik ez a könyv.