A Tilos Rádió: Amiről nem lehet beszélni c. műsorában érdekes beszélgetés hangzott el "Theseus és az ő hajója" címmel, 2023. július 24-én. A beszélgetés másfél óra hosszú, az első huszonnyolc percben Orbán Viktor egyik beszédét elemzik nagyon érdekes módon. Utána következett a "Thészeusz hajója” filozófiai rejtvényről való beszélgetés. A társalgás résztvevői Tőzsér János, Sutyák Tibor, Bernáth László és Márton Miklós (?) voltak. Ezzel a kérdéssel én is sokat foglalkoztam, írtam is itt róla a 29. posztban.
Mind a négyen úgy vélik, hogy a problémának sem logikailag ellentmondásmentes (konzisztens), sem a józan észnek megfelelő megoldása nincsen. Olyan nyilvánvaló megoldása bizonyosan nincs, hogy a megoldást meghallván az ember a homlokára csap: „Hogy erre én miért nem gondoltam?”. Tőzsér János a beszélgetés elején, mint nyilvánvaló igazságot megemlíti, hogy a változás valamilyen határértékhez való kötése ("százalékos megoldás") nem oldja meg a problémát, mert hibás, inkonzisztens. Szerintem téved. Kicsit részletesebben újra elmondom, de máshonnan futok neki.
Képzeljük el, hogy az Egri várat újra építik, úgy, hogy az eredeti köveket újakra cserélik. A régi köveket elszállítják máshova, mondjuk Pilisborosjenőre, és ott újra építik a várat az eredeti kövekből, az eredeti formájában. Egerben is megmarad a vár, de nem az eredeti kövekből, hanem újakból. A kérdés a következő: van-e ekkor még Egri vár, és ha van, melyik a kettő közül?
(i) Ha a vár fő azonossági kritériuma a hely és a folyamatos létezés, akkor továbbra is van Egri vár, csak megújult.
(ii) Ha a vár fő azonossági kritériumát a benne lévő régi kövek jelentik, akkor is van Egri vár, csak új helyre költözött.
(iii) Ha mind a hely, mind a benne lévő kövek lényegesek az önazonosság szempontjából, akkor az Egri vár megszűnt létezni, már nem létezik.
Tudnunk kell, hogy miről beszélünk, amikor az „Egri várat” emlegetjük. Mivel ilyen különös esetek a valóságban nem történtek, a mindennapi nyelvnek nincsenek válaszai a kérdésre, ezért nem tudunk megnyugtató választ adni a rejtvényre.
Ezek után nézzük ama nevezetes hajót. A hajó azonosítási kritériuma az volt, hogy Thészeusz fölszállt a hajóra, és elindult a tengeren a célja felé. A hosszú úton a hajó számos alkatrészét kicserélték, de semmilyen kétség nem támadt bennünk, hogy van-e és melyik a Thészeusz hajója, mivel a hajó újra azonosítási kritériuma nem a hajó alkatrészeiből állt, hanem abból a tényből, hogy Thészeusz rajta utazott. A hajó folyamatos létezése, és a folyamat során a hős rajta való folyamatos utazása azonosítja újra a hajót az időben. Nem beszélhetnék „Thészeusz hajójáról”, ha a hős az utazás során cserélgette volna a hajóit.
Mások az azonosítási és fennállási kritériumok az úton lévő hajó, és mások a kiállított hajó esetén. Az út során akár a hajó valamennyi alkatrészét is kicserélhetik, ez nem jelent azonosítási problémát. Thészeusz hajójának az az azonossági kritériuma, hogy rajta utazik a hős. Ha út közben váltogatná a hajókat, akkor nem lenne értelme a hajójáról beszélni. Az úton lévő hajó élőlényhez hasonlatos, minden beépített alkatrész a részévé válik, a hajóból kidobott alkatrész pedig nem. A kiállított hajó esetén azonban más a helyzet, ott a változatlanul való fennmaradás a cél. Thészeusz hajója hazafelé az úton közlekedési eszköz, miután kiállították, a múlt rekvizitumává vált, megszűnt közlekedési eszköz lenni. A kiállított hajó Thészeusz hajója volt, de most már nem az, a hős miután hazaért, új hajót kapott. Döntenünk kell, hogy meddig, a romlás milyen mértékéig tekintjük a híres utat megjárt hajó leszármazottjának a kiállított hajót. Utána is mondhatjuk, hogy a megmaradt rom hasonlít az eredeti hajóra, de az egyformaságot már tagadjuk. A hasonlóság és egyformaság megfogalmazásához föltételezzük, hogy valamiképp mérhető két hajópéldány eltérése az előző állapottól, illetve a kezdeti állapottól, a mintától.
Amie L. Thomasson's vizsgálódásait követve a következő alternatívák merülnek fel:
- alkalmazási feltétel – járműről vagy tárgyi emlékről van szó;
- azonosítási kritérium – ezt a hajót Thészeusz hajójának neveztük el, amikor beszállt a hajóba;
- újra alkalmazási feltétel – egy a hajó (vagy egy tárgyi emlék) mikor ugyanaz a hajó (vagy tárgyi emlék), mint a korábbi.
Képzeljük el, hogy a tengerparton sétálva barátunk rámutat egy hajóra: „Látod, ez itt Thészeusz hajója, ezzel hajózott a Minótauruszt legyőzni.” A hajó kis táblán, írással volt megjelölve ezzel a felirattal: „Ez itt Thészeusz hajója.”
Ez az első esemény, amikor először láttam a hajót, mint emléket, a hajó azonosítási kritériuma.
Sok-sok év múlva újra arra jártam, és megtaláltam a táblát, és a tábla mögött a hajót. A hajón látszott, hogy az évek alatt sokat javítgatták, és az igazat megvallva, már nem nagyon emlékeztem arra, hogyan is nézett ki, amikor először láttam. De látva a táblát, elhittem, hogy a hajó, ami előttem áll a Thészeusz hajója. Közben megtudtam, hogy már nincsen egyetlen eredeti alkatrésze sem, mindet kicserélték. Viszont a régi alkatrészből valaki egy más helyen újjáépítette a hajót az eredeti formájában, csak kissé korhadt deszkákkal. Ő úgy gondolja, hogy nála van Thészeusz hajója. Most akkor kinek van igaza, melyik hajó a Thészeusz hajója? Tudnunk kell, hogy miről beszélünk, különben a kérdés értelmetlen.
(i) Ha a hajó egy jármű, és azonossági kritériuma a hely ahol eredetileg kihelyezték, és a folyamatos létezés a tábla mellett, akkor Thészeusz hajója létezik, és ott van a tábla mellett, csak megújult.
(ii) Ha a hajó egy emlék, és fő azonossági kritériumát a benne lévő régi deszkák jelentik, akkor is létezik Thészeusz hajója, de nem a táblánál, hanem az új helyen.
(iii) Ha mind a táblánál lévő hely, a folyamatos létezés, valamint a hajó alkatrészei is lényegesek az önazonosság szempontjából, akkor Thészeusz hajója megszűnt létezni.
És mint korábbi írásomban megmutattam, dönthetünk úgy, hogy Thészeusz hajója, mint kiállított emlék csak addig létezik, ameddig pl. meg van az eredeti alkatrészek többsége, vagy ha szigorúbbak vagyunk, meg van az eredeti alkatrészek 70%-a. A változást az eredeti állapothoz kell mérni, mert csak ebben az esetben kapunk ekvivalencia relációt. A változást az előző állapothoz mérve hasonlóság relációt kapunk, amelyik nem tranzitív!
https://ferenc.andrasek.hu/blog/megj-theseus-hajoja.pdf
angolul kicsit részletesebb:
https://ferenc.andrasek.hu/papers/notes-sth9.pdf
A poszt szövege innen tölthető le.
