Bevezetés

Hogy a problémát a szükséges mértékig leegyszerűsítsük, egyetlen, pontszerű objektumot vizsgálunk, melynek mindössze az a tulajdonsága, hogy valamikor van valahol. Ez a világ az egyszerűség kedvéért determinisztikus, előre meghatározott, hogy az objektum mikor hol van. Ez a világ az egyszerűség kedvéért diszkrét helyekből áll, mindössze tizenkilenc helyből, és az idő sem folytonos, hanem ütemek véges sorozata. Ez egy diszkrét, véges, egydimenziós téridő, egy időegység, egy ütem. Az objektum ebben a tér-időben képes előre vagy hátra menni, vagy helyben maradni. Feltételezzük, hogy az objektum soha nincsen egyszerre több helyen, bár amennyiben végtelen sebességgel haladna, akkor egyszerre több helyen is lenne. Az objektum végig előre megy az időben.

Hol van ez a világ?

Ez a világ, melyet vizsgálni fogunk létezik, létezik a kibertérben egy táblázatkezelő formájában. Itt található: https://ferenc.andrasek.hu/models/time-series2.xlsx

Ebben a világban az idő egy adott billentyű lenyomására múlik, egy lenyomásra egy ütemet múlik az idő. Ennek a világnak a belső világában nem értelmezhető két ütem közötti külső, folytonos idő és nem értelmezhető két diszkrét hely közötti folytonos tér sem.

Az objektum története jelen esetben a következő. A 6. helyről indul, majd előre megy a 8. helyig. Ottan két ütemig megpihen, majd tovább megy a 11. helyig. Három ütemet helyben marad, majd elmegy 14-ig, ahol visszafordul, és az utolsó időpontban visszatér 11-be. A modell működése közben mutatja, hogy melyik ütem a ’most’ (a jelen), és melyik hely az ’itt’, ahol éppen az objektum van. Működése közben azt is mutatja a modell, hogy éppen most mely ütemek tartoznak a múlthoz és melyek a jövőhöz. Onnan látszik, hogy az objektum története végig időben előre játszódik, hogy a hely-idő reláció az időt alapul véve, függvény reláció. Ezzel szemben az objektum egy olyan történetét mutatja a  https://ferenc.andrasek.hu/models/rev-time2.xlsx modell, ahol az objektum egy ideig az időben visszafelé halad. Ekkor azonban a hely-idő reláció az időt alapul véve, nem függvény reláció, mivel amikor az objektum visszafelé megy az időben, több helyen is van egyszerre.

Az objektum történetét minden esetben ábrázolhatjuk grafikonnal vagy táblázattal, mint az látható a táblázatkezelő modellek munkalapjain. A grafikon vagy a táblázat az idő B teóriája szellemében ábrázolják az objektum történetét. Azért az idő B teóriájában, mert időtlen, örök igazságként írják le hogy mikor hol van az objektum. Figyeljük meg, hogy a B teóriájú modellben az összes idő – az összes ütem – egyszerre van, egyszerre ott van a grafikonok tengelyein vagy a táblázat soraiban. Minden időpont valamikor jövő volt, jelenné lett, majd múlttá vált, de sohasem egyszerre. A B teóriában a ’múlt, jelen, jövő’ fogalmai viszonyok, relációk, és nem tulajdonságok, egyargumentumú predikátumok mint az idő A elméletében. A grafikonokon vagy táblázatokon az idő tünékeny jellege nem látszik, azt csak akkor mutatja a kibernetikai modell – a táblázat a kibertérben – ha gomb nyomogatással a modellt életre keltjük. Épp így egy szöveg (vagy ábra), amit az olvasó most olvas, ezt semmilyen módon nem tudja ábrázolni, mert az írás statikus, a betűk (vagy ábrák) holt lények. Az idő dinamikus jellegére csak a szavak jelentése utalhat, de maga nem jelenik meg.

Megváltozik a helyzet, ha billentyű nyomogatásával életre keltjük a modellt. Ekkor látni fogjuk, hogy éppen most hol van az objektum, most mennyi az idő, látjuk a múlt és jövő változását, a jelen múlékonyságát. Értelmesen használhatjuk a ’múlt, jelen, jövő’ tulajdonságokat az eseményekkel és időpontokkal kapcsolatban. Ekkor tehát rendelkezésünkre áll mind az A mind a B sorozat.

Dimenziók

A makroszkopikus fizikai tárgyak, élőlények, személyek az idő A teóriája szerint léteznek, ezért mindig behatárolja őket a saját jelenük. Egy foton fénykúpja mutatja a téridő azon eseményeit, amelyik adott pontról elérhetők, és mutatja azokat az eseményeket amelyekre nem lehet hatással a foton, még akkor sem, ha más nézőpontból egyidejűnek tűnik. Mi emberek következtethetünk múltbeli események múltbeli létére, de ezek számunkra elérhetetlenek és megváltoztathatatlanok. A múlt nem létezik a jelenben, azaz a múlt nem létezik a mindennapi lét dimenziójában, de létezik az igazság dimenziójában, mint a múltra vonatkozó kijelentések igazsághordozója.  Ezt keresi, kutatja, erről szól a tudomány. Azért olyan természetes a fizikusok számára az idő B teóriája, és tűnik tudománytalannak, illúziónak az A felfogás. Pedig ez tévedés, összetéveszti a modell tulajdonságát a valóság tulajdonságával. A fizikai modellben, a leírás, az igazság dimenziójában ott van a múlt és jövő, pontosabban sem a múlt, sem a jövő nincs ott, hanem csak az időbeli viszonyok vannak ott. De ettől még a köznapi szemléletnek igaza van. Ezen az sem változtat, ha az újabb kvantumfizikai teóriák szerint az idő emergens létező. A szék amelyen ülök biztosan nem alapvető létező, de ettől létezése bizonyos, sőt bizonyosabb minden teóriánál elméletnél. És épp ilyen bizonyosság a mindennapi gondolkozás a jelen kitüntetettségéről. Mi az idő A elmélete szerint létezünk, de az igazságot a B elmélet szellemében keressük.

Talán ez az összefüggés érvényes más metafizikai dilemmákkal kapcsolatban is. Csak jelzésszerűen, táblázatban összefoglalva: