Quodlibet, akivel évtizedek óta ismerjük egymást, meghívott „ide”, a blogjába „társszerzőnek”, amely persze nem jelenti azt, hogy ez ne az ő blogja maradna, már csak azért is, mert várhatóan jóval több bejegyzést fog posztolni, mint én. A meghívást elfogadtam, és ezúton is köszönöm. Magamról annyit, hogy nem vagyok a mai értelemben analitikus szemléletű, s ha mindenképpen meg kellene határoznom gondolkodásom legfontosabb sajátosságait, azt mondanám, hogy egyfajta régivágású neopozitivista vagyok, olyan, aki mereven fizikalista-materialista, akit kirázz a hideg mindenfajta metafizikától, ontológiától, léttől és semmitől, magábanvalótól, mindenfajta „ság-ség-től, és társaitól. A logika ritkán csábít arra, hogy általa és miatta gondoljam a világ valamilyen részét, objektumát, viszonyát, folyamatát, stb. valamilyennek. A logikai problémákkal való foglalkozás nálam a korrekt megnyilatkozások lehetőségének keresését jelenti, minthogy a nyelv és a logika (értelemszerűen) „lötyög” a világ leírásán, vagyis sokkal több dolog elmondására, kifejezésére alkalmas, mint amit az ismereteink szerint egyáltalán elmondhatunk, és nem dönt arról, hogy milyen az ténylegesen. Sok minden érdekel, leginkább a determinizmus, a materiális struktúrák sajátosságai, ez utóbbiak viszonya a jel-struktúrákhoz, az elme-filozófia kérdései, de pszeudo-marslakóként társadalmi mechanizmusok modellezése is foglalkoztat.

 Julius Eckstein