Állapot, esemény, folyamat

Az ’állapot, esemény, folyamat, jellemző’ terminusok egy szerteágazó fogalmi családot alkotnak. Sokan sokféle tudományterületen (fizika, matematika, kibernetika, filozófia) sokféle felfogásban különféle előfeltevésekkel használják ezeket a szavakat. A fizikában pl. néha állapot-időadat párt tekintenek eseménynek.  Én is használom ezeket a szavakat filozófiai szövegeimben, ezért célszerű, ha elmagyarázom, hogy mit értek ezeken. Először azt tisztázom, hogy az én felfogásom szerint mi a ’jellemző’ szó logikai-nyelvtani szerkezete, majd példákat fogok fölsorolni a jelentését megvilágítandó. Ez a felsorolás természetesen nem tekinthető meghatározásnak, célja csupán a példák hasonlóságával történő magyarázat. 

Szintaxis

A jellemzők logikai-grammatikai szempontból olyan funktorok – hiányos kifejezések – melyek hiányzó helyein egyedi dolgok nevei (individuumnevek) fordulhatnak elő. A hiányzó helyeket szabályosan kitöltve ismét egy egyedi dolgot megnevező kifejezést kapunk. A jellemzők tehát olyan funktorok, melyek terjedelmét függvények alkotják. Ezek lehetnek egy vagy többargumentumú függvények is. A jellemzők értékkészlete egyszerű esetben egy vagy többtagú nevek sorozatainak halmaza (pl. a vérnyomás jellemző értékei rendezett párok, míg a vízállás egyszerű szám és mértékegységből álló kifejezés), de a jellemzők értékkészletébe nem csak atomi jelek, hanem struktúrák is tartozhatnak. Fizikai jellemzők esetén a jellemzők értékei lehetnek skalár, vektor vagy tenzor értékek. A jellemzők által megadott állapotok lehetnek determinisztikusak vagy valószínűségiek. Pl. egy objektumhoz minden időpontban hozzárendelhetünk egy és csak egy helyet, vagy egy helyekből és valószínűségekből álló statisztikai függvényt is. Ilyenkor az objektum egy helyét ismerve tudjuk, hogy hol mekkora valószínűséggel van a tárgy.

Szemantika

A jellemző alapfogalom, melynek példái az alábbi dőlt betűvel írt terminusok:

a forint árfolyama kedden, N.N. úr vérnyomása reggel, egy élőlény vércsoportja, a Duna vízállása tegnap délben,  két adott pont között mérhető elektromos feszültség adott időpontban, egy autó sebessége a kanyarban, egy termőföld pH értéke, egy szilárd test helye, tömege, hőmérséklete, egy anyag keménysége, egy vers vagy zenemű formája, vagy népdal stílusa, egy állam jellege, egy termék selejtes gyártásának valószínűsége, egy motor teljesítménye, a levegő páratartalma, egy kőzet fajtája, egy épület stílusa, egy dallam hangneme, egy számítógép operációs rendszere, egy rádióvevő készülék érzékenysége, egy információ átviteli csatorna zajossága és sávszélessége, egy személy intelligenciája vagy hajszíne és testmagassága.

A jellemzők értelmezési tartományának lehetséges értékei helyek, időpontok, objektumok, esetleg más események vagy folyamatok. Speciális objektumnak tekinthetjük a koordinátarendszereket is. A jellemzők függvényértékeit állapotnak nevezem. Egy hőmérséklet, egy pH érték, egy hangmagasság, egy árfolyam egy-egy példái az állapotoknak.

Megkülönböztetünk konkrét állapotokat azok típusaitól, vagy mintáitól. Az előbbiek valóságos dolgok, az utóbbiak azok fajtái, típusai. A jellemzők felhasználásával valamely időtartományon meghatározott függvényeket folyamatnak nevezem. Ha ez a függvény folytonos függvény, akkor ismert matematikai okokból nem lehet állapotok sorozata, csak azok rendezett halmaza. Azért nem lehet sorozat, mert folytonos függvény esetén nincs valamely állapotra közvetlenül következő tag, hiszen nem adhatjuk meg, hogy melyik valós szám a 2,2 számot követő valós szám.

Egy jellemzőhöz tartozó időbeli függvény (egy folyamat) szelete – egy rendezett pár vagy a függvény rövidebb-hosszabb tartománya – egy esemény.  (Egy ablak betörése egy rövidebb, egy közlekedési dugó kialakulása egy hosszabb esemény. De mindkettő leírható kellő pontos ággal, függvények véges halmazával.  Egy háború viszont inkább folyamat mint esemény, és csak elvben írható le matematikai eszközökkel.) Az állapotokhoz hasonlóan bizonyos összefüggésekben megkülönböztetjük az egyedi (partikuláris) eseményeket az esemény-típusoktól. Egy pénzérme leesése az egyik oldalára adott időpontban egy egyedi esemény, általában maga  az egyik oldalra való leesés, egy esemény-típus.

Tények és események

A tények lehetnek logikailag összetettek, az események legfeljebb ’és’ kapcsolattal köthetőek össze. Az állapotok, események és folyamatok olykor leírhatók mondatok segítségével is. Ezeket a speciális mondatokat igazzá tévő dolgokat ’tény’-nek nevezi némelyik filozófus. (Ezek többnyire elemi tények.) A tény tehát különbözik az őt leíró mondattól. Az eseményeket és folyamatokat (egy elméletben) képviselő függvények (vagy azok szeletei pl. rendezett párok) nyelven kívüli dolgokat jelölnek. Másképp fogalmazva: az események és a folyamatok a valóság részei. Ebből következik, hogy ha a leírásukra mondatokat használunk, akkor azok referenciái is a nyelven kívüli valóság részei. Ezen az alapon hihetünk a tények ontológiájában. Tény-metafizikát művelt a korai Wittgenstein vagy újabban Armstrong. (A másik két alternatív ontológia a folyamatokon alapuló (Hérakleitosz, Hegel, Whitehead), illetve a világot egységes egészként felfogó (Parmenidész, Bradley) ontológia.)  A többségi filozófiai álláspont szerint a tények részletesebb leírását adják a valóságnak, mint az események. Ezt támasztja alá, hogy az összetett tények leírásának logikai struktúrája felülmúlja az eseményeket leíró függvényekét. Más részről viszont egy függvény matematikailag folytonos összefüggést is megadhat, míg egy tény pontszerű állapotokról tudósít. Ebből a szempontból egy folytonos függvény jóval finomabb leírása a valóságnak mind egy diszkrét állapotok sorozatát meghatározó mondat-halmaz, amivel tényeket írunk le. Ha bebizonyosodik, hogy a világot leíró fizikai mennyiségek (fizikai jellemzők) értékei végső soron kvantáltak, azaz nem folytonosak, hanem diszkrétek, akkor a tény-metafizika előtt újabb távlatok nyílnak. (Ilyen mikrofizikai elmélet pl. a Hurok-kvantumgravitáció -- Loop quantum gravity.)

Példa

Például legyen ’J’ egy kétargumentumú jellemző melynek egy állapota ’a’. Ekkor egy adott interpretációval ellátott ’a=J(b,t₁)’ kifejezés egy atomi állapotleírás, amely megadja ’b’ objektum t₁ időpontban lévő állapotát. Jelentse ’J’ a tömeget, ’b’ Elemért, ’a’ 84kg-ot, ’t₁’ a hét egy napját. Ezen interpretáció szerint ’a=J(b,t₁)’ azt jelenti, hogy Elemér tömege (súlya) t₁ napon 84 kg.

Tulajdonságok és jellemzők

Filozófusok többnyire tulajdonságokról beszélnek, azok létét feltételezik vagy tagadják. Quine pl. valami olyasmit ír valahol, hogy léteznek piros cserepek, piros almák és cseresznyék, de a ’pirosság’ amitől ezek a dolgok pirosak nem létezik. A piros dolgok pirosságának fizikai oka van, és nem metafizikai. Ezen az alapon a piros dolgok egy halmazba sorolhatók, de ennek nincsen mélyebb, metafizikai oka. Másoknak erről más a véleménye. Barbara Vetter szerint tulajdonságok léteznek, mégpedig nem csak az aktuális tulajdonságok, hanem a potenciális tulajdonságok is, utóbbi alapozza meg a metafizikai lehetőség fogalmát. (Potencialitás, hogy képes vagyok sétálni, vagy, hogy túlterhelés hatására még egy erős acél híd is leszakadhat – Vetter példái. Terveim szerint írni fogok a könyvéről ahol ezt részletesebben kifejti.) Hogy platóni vagy arisztotelészi értelemben léteznek, netán a trópus elmélet egy verziója a jó magyarázat a tulajdonságok létére, Vetter nem dönti el, számára annyi fontos csupán, hogy valamilyen értelemben léteznek a tulajdonságok. Fontos ezt jól megérteni. Barbara Vetter realista metafizikát művel. Ez azt jelenti, hogy számára a tulajdonságok létének feltételezése nem pusztán jól használható nyelvi keret -- Carnap szerint keretelmélet, Wittgenstein szellemében fogalmi háló, én azt mondanám fogalmi-elméleti modell -- hanem a valóság végső építőköve, azé a valóságé, ami tőlünk, gondolatainktól függetlenül létezik. Ebben a metafizikai felfogásban Elemér 84kg-os tömege, a ’84kg-os-nak lenni’ tulajdonság egy instanciája. Sok filozófus úgy véli, ez a tulajdonság minden egyes esetben teljes egészében instanciálódik, ám ettől egy milligrammal sem lesz kevesebb. A tulajdonságok metafizikai státuszáról könyveket írtak, míg a jellemzőkről tudomásom szerint egyetlen egyet sem. Mi a különbség a kettő között?

Azon tényt, hogy Elemér ama keddi napon, miután jól megebédelt, 84 kg-ot nyomott, a filozófusok hajlamosak szubjektum-predikátum szerkezű logikai formában felfogni: Elemérre kedden igaz a ’84 kg-os’ tulajdonság. Formális logikai nyelven ennek egy kézenfekvő megfogalmazása: F(b,t₁), ahol F:=84 kg-os; b:= Elemér; t₁:= ama keddi nap. A filozófusok nem, vagy alig vették észre, hogy a mérnökök és fizikusok nem ilyen formális nyelvet használnak. Elemér súlyáról nem szubjektum-predikátum logikában gondolkoznak, hanem fizikai változókban, amit én jellemzőknek nevezek, és kicsit másképp fejezek ki. Egy fizikus ezt mondaná: legyen ’m_E’ Elemér tömege ama keddi napon, és ekkor egy fizikus így fogalmazna: 84 kg=m_E. Én ettől eltérően ugyanezt a tényt így fejezem ki:

természetes nyelven:  84 kg=tömege(Elemér, kedd)

formális nyelven:        a=J(b,t₁)

Végszó

Szerintem a jellemzők éppúgy léteznek, vagy nem léteznek, mint a tulajdonságok. A jellemzőkön alapuló nyelvhasználat nem kötelez el bennünket, hogy higgyünk a ’84 kg-osnak lenni’ tulajdonság létében, viszont elkötelez bennünket a ’84 kg’ mint absztrakt entitás létében, amelyik egyenlő Elemér tömegével ama keddi napon. (Lényeges, hogy egyenlőséget és nem azonosságot írtam. Az előbbi esetben, a fizikai  egyenletekben szereplő azonosság jel filozófiailag csak egyformaságot ­­– ekvivalencia relációt – jelent, ami „gyöngébb” mint az azonosság. Az utóbbi esetben, ha úgy véljük, hogy Elemér tömege azon a napon azonos 84 kg-al, akkor nehéz metafizikai kérdésekkel szembesülünk – ennek belátást az olvasóra bízom.) Én olykor hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy a jellemzők léteznek a szó metafizikai értelmében, a tulajdonságok pedig nem léteznek, sőt még a fizikai tárgyak is redukálhatóak jellemzők egyedi rendszereire, amit kibernetikai modellekkel fejezhetünk ki.  Az én javaslatom tehát: tulajdonságok helyett jellemzők, metafizika helyett kibernetika.

A szöveg bövített verziója innen letölthető:

http://ferenc.andrasek.hu/blog/pdf/folyamat3.pdf

András Tibor: Tört képek (1975) Olaj, vászon