Hány dolog van a szobában?
2019. január 16. írta: quodlibet

Hány dolog van a szobában?

42. filozófiai talányok

1. Két példa

Logika órán a következő egyszerű feladatot kapjuk: formalizáljuk a klasszikus elsőrendű logika nyelvén, a „Van egy ibolya a szobában.” mondatot –  az időadattól az egyszerűség kedvéért eltekintünk.  Bevezetve a következő jelöléseket:  Sx:= x – a szobában van; Bx:=x – ibolya; a formula a szokásos felfogásban így fest:

(1) $x (Sx & Bx)

A fenti (1) formula kielégíthető – azaz igaz – egy olyan U tárgyalási univerzumon, melynek részhalmaza a szobában lévő dolgok halmaza, és a halmaz elmei között van egy ibolya.

Más módon is kifejezhetjük ugyanezt a tényt. Legyen pl. S a szobában lévő dolgok, B pedig a kék ibolyák halmaza. Ekkor feltételezzük, hogy létezik a szobában lévő dolgok halmaza és a kék ibolyák halmaza is. Ekkor így fogalmazhatunk:

(1’) 0 >< S ∩ B

A minket érdeklő kérdés az, hogy vajon mik az S halmaz elemei?

A következő példával azt kívánjuk kifejezni a formális logika nyelvén, hogy legalább két dolog van a szobában:

(2) $x$y (Sx & Sy & x >< y)

A fenti (2) formula kielégíthető – azaz igaz – egy olyan U tárgyalási univerzumon, melynek részhalmaza a szobában lévő dolgok halmaza, és a halmaz legalább kételemű. Ezzel a technikával, az azonosság predikátum alkalmazásával, könnyedén ki tudnánk fejezni, hogy van három, négy, öt vagy bármilyen véges sok dolog szobában, csak a formulánk lenne egyre bonyolultabb, egyre kevésbé érthető. Annak a megfogalmazása, hogy van olyan véges szám, amely egyenlő a szobában lévő dolgok számával, viszont már sokkal fejlettebb apparátust igényelne, de ez most ne nyugtalanítson bennünket, mivel most csak elemi logikai ismertekre van szükségünk. Amire ügyelnünk kell, hogy a fentiek megfogalmazásához szükségünk volt változók és kvantorok használatára, valamint az azonosság predikátumra. Mindez érthetőnek tűnik logika órán, de nem a metafizika szemináriumon. A következőkben ezeknek a logikában használatos alapvető eszközöknek a filozófiai vonatkozásaival foglalkozunk.

Hogyan értendő a ’Legalább két dolog van a szobában.’ mondatban a ’dolog’ szó? A mondatban a ’dolog’ szó nem valamiféle olyan létezőt jelöl, amikre igaz a ’dolog’ tulajdonság, hanem a ’dolog’ szó bármit jelöl ami névvel nevezhető, azaz logikai szempontból a mondatban a ’dolog’ kifejezés névmás szerepét tölti be. Tehát a mondat így is megfogalmazható azonos logikai tartalommal, azonos jelentéssel: ’Valami van a szobában és rajta kívül másvalami is van még a szobában.’  A logikai kérdés ezek után pontosabb megfogalmazásban a következő: (1) és (2) interpretált formulákban mik lehetnek x és y változók értékei, mik a dolgok? Feltételezzük, hogy elvben minden dolog megnevezhető, még akkor is, ha nincsen minden dolognak neve és nem állíthatóak feltétlen egy az egyhez megfelelésbe a dolgok és nevek. De ez önmagában nem megnyugtató válasz, továbbra sem értjük, hogy mik a dolgok?

2. Költözés után

Költözés után vagyunk, kipakoltunk a dobozokból, és mindent behordtunk a szobába. Meglátogat bennünket barátunk N.N. úr, aki újabban filozófiai ontológiával foglalkozik, és ezt kérdezi hamiskás ábrázattal tőlünk: „Hány dolog van a szobában?”.  A válaszhoz megszorozzuk a szobába kipakolt dobozok számát a benne lévő dolgok számával, és az így kapott számok összegét válaszoljuk a kérdésre. Barátunk azonban nem fogadja el válaszunkat, és ezt mondja.  „Áthoztátok a kávés cukortartót, benne a kockacukrokkal, ezeket nem tekintheted egy dolognak, számold külön az összes kockacukrot. Azon kívül vegyük a sótartót, ami szintén nem üres, benne sok só szemcsével, ezeket is számba kell vegyed. Áthoztad a vázát, benne az ibolyával, de a virág szirmait is meg kell számoljad, sőt ne feledkezz meg arról, hogy a vázába vizet töltöttél, így valamiképp arról is számot kell adjál. És ne feledd, nem fulladtál meg a szobában, mert benne levegő van, de megfeledkeztél a levegő molekuláiról. Továbbá az ablakon bejön a fény, így a szobában fotonok is vannak, sőt rádióhullámok is.   Sőt alapvető tény, hogy beléptél a szobába, mert létezik a szobán belüli tér, és annak pontjai. Mindezek a létezők lehetnek az értékei az „x – a szobában van” nyitott mondatnak.” Barátunk véleménye természetesen ellentmond a józan észnek, de jelen esetben a józan ész álláspontja nem kielégítő. Nem kielégítő mert filozófiával foglalkozunk, és nem a szállítómunkásokat ellenőrizzük. A filozófia, azon belül a metafizika elmegy a határokig, a létezés végső kritériumait keresi – hogy egy kicsit homályosan, de talán érthetően fogalmazzak.

3. Thomasson ellenvéleménye

Amie L. Thomasson a hétköznapi tárgyakról írt könyvében mégis azt állítja, hogy N.N. úr kérdése értelmetlen.[i] Ezt az állítást filozófusként teszi. Thomasson szerint csak akkor volna értelme barátunk kérdésének, ha a ’dolog’ szót megszorítással értené, pl. az említett mondat összefüggésében ’dolog’ alatt közepes méretű, kézbe fogható, elmozdítható, és közben önazonosságát megtartó fizikai tárgyakat értene. A kérdés csak akkor volna értelmes, ha valamiféle fajta nevekre, kategóriákra vonatkozna ilyen módon: hány szék, hány bútor, hány könyv, hány szőnyeg, hány váza van a szobában? De a ’dolog’ szót teljesen általánosan értve a kérdés értelmetlen. Thomasson figyelmét mintha elkerülné, hogy a logika nyelve így, minden megkötés, minden megszorítás nélkül érti a ’dolog’ szót példamondatbeli szerepét, a ’$x$y (Sx & Sy & x >< y)’ formulában nincsen semmiféle kikötés, megszorítás a változók értékeire nézve. A dolgok ott vannak a szobában úgy ahogy vannak, függetlenül attól, hogy mi  mit gondolunk felőlük, következésképen pont annyi dolog van a szobában amennyi van, se több se kevesebb. Másképp fogalmazva, létezik, azaz definiálható a szobában lévő dolgok halmaza: H := {x: x—a szobában van}, van olyan, hogy a szobában lévő dolgok halmaza. Ha helyes ez az álláspont, akkor bármiről el kell tudjuk dönteni teljes bizonyossággal, hogy az a valami a szobában van vagy nincs. Ezek alapján talán létezik H halmaz, hiszen bármiről eldönthetjük, hogy eleme H-nak vagy sem.

Thomasson könyvében egy ontológiai és ehhez szorosan kapcsolódó ismeretelméleti állítást fogalmaz meg és védelmez, de nem vonja le ezek végső konzekvenciáját. Szerinte bármi ami létezik egy ontológiai kategória elemeként létezik, nem léteznek dolgok ontológiai kategóriáktól vagy fajtáktól függetlenül. Ezek az ontológiai állítások. Az ennek megfelelő ismeretelméleti állítása az, hogy nem azonosíthatunk semmit, sem rámutatással, sem körülírással,  ha nem tudjuk, hogy mi az amit azonosítunk. A teljesen általános ’dolog’, vagy ’entitás’ kifejezések használta értelmetlen, a „Hány dolog van a szobában?” vagy „Van-e valami a szobában?” kérdések csak megszorítással, kategória vagy kategóriák általi korlátozással értelmesek, ha a ’valami’ kifejezést teljesen általánosan értjük, úgy értelmetlenségek.  Tehát Thomassan szerint a ’Semmi sincs a szobában.’ mondat, ha a tagadást teljesen általánosan, minden körülhatárolás nélkül értjük értelmetlen. (Bár, mint megjegyzi, ezek a korlátozások, körülhatárolások gyakran hallgatólagos feltevések.) Csakhogy a világnak nincsen egy kizárólagosan helyes, egyértelmű kategória rendszere, a dolgok a filozófiai kategóriák többféle, egymással nem ekvivalens rendszerében is leírhatóak, amiből elfogadva Thomasson álláspontját, az a súlyos ontológiai következmény fakad, hogy a dolgok nem léteznek bármiféle kategória rendszertől függetlenül, csak úgy, önmagukban, hanem csak kategóriák, fajták összefüggésében. Mivel ez a belátás úgy tűnik szembe megy az uralkodó realista metafizikai állásponttal, Thomasson megriad tőle, idáig nem jut el, ezeket a következményeket nem vonja le álláspontjából. Thomasson azzal is tisztában van, hogy tézise némileg ellentmond Kripke elsődleges névadásról szóló tanításának. (Thomasson álláspontja hasonlít a relatív azonosság koncepciójához, de erre most nem térek ki.)

4. Ellenvélemények

Első pillanatra úgy látszik Thomasson koncepciója nyilvánvalóan téves, sőt abszurdumnak, önellentmondásnak tűnik.

(i)Teljesen mindegy, hogy van-e fogalmunk az elektronról, az elemi részekről, mindegy, hogy megszületett-e a modern fizika, az elektronokat ez egyáltalán nem érdekli, attól függetlenül léteznek. Thomasson mintha valamiféle tarthatatlan idealizmust képviselne, amikor azt állítja, hogy a dolgok csak mint kategóriák vagy fajták elemei létezhetnek, azoktól függetlenül nem.

(ii) Valamennyien voltunk már olyan helyzetben, hogy láttunk valamit, amiről nem tudtuk, hogy micsoda. Meglehet nem is egyedül láttuk, hanem másokkal együtt, és mások is tanácstalanul álltak a látvány előtt, nem tudták értelmezni amit látnak. Láttak valamit, biztosak voltak benne, hogy van ott valami, de hogy micsoda, arról fogalmuk sem volt. Tehát a dolgok kategóriába való tartozása nem feltétele annak, hogy tudjuk, van ott valami.

(iii) Az az állítás, hogy „Nincs olyan dolog, ami semmilyen kategóriába nem tartozik, nincsenek dolgok önmagukban, kategória rendszertől függetlenül.” maga is a ’dolog’ fogalmának teljesen általános értelmét használja, anélkül egyszerűen értelmetlen. Gondoljunk bele, amikor azt állíjuk, hogy ’Bodri egy kutya’, akkor ez a mondat halmazelméleti nyelven azt jelenti, hogy Bodri eleme a kutyák halmazának. Csakhogy ez a megfogalmazás feltételezi, hogy létezik a kutyák halmaza. De a kutyák halmazában lévő állatoknak már az előtt, attól függetlenül létezniük kell, hogy az állatok halmazán belül meghatároztuk a kutyák részhalmazát. Úgy tűnik a már létező állatnak egy lényegi tulajdonsága, hogy kutya, nem pedig létezési feltétele. A probléma újra fogalmazható az ’állat’ fogalomra, és így egyre tovább, egyre feljebb, amíg már nincsen további „nem” (genus) fogalmunk, csak maguk a puszta dolgok. Így Thomasson álláspontja használja azt, amit tagad, saját koncepciója eleve feltételezi a dolgok önmagában való létét, tehát álláspontja önellentmondó, abszurdum. De vajon tényleg az? Sok szempontból meggyőzőnek tűnik, talán másképp, körbeforgás nélkül is megfogalmazható az álláspontja.

Egyéb irodalom:

Daniel Z. Korman: Objects – Nothing out of Ordinary (2015)  OUP

Mark Sainsbury: Thinking about Things (2018) OUP

[i] Amie L. Thomasson: Ordinary Objects (2007) Oxford University Press

A bejegyzés trackback címe:

https://filozofiaiszeljegyzetek.blog.hu/api/trackback/id/tr6514567332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Julius Eckstein 2019.01.17. 23:25:23

Thomasson jó nyomon jár, de nem mérnökként, fizikusként gondolkodik, hanem feltehetően analitikus filozófusként...:-) Egy fizikus/mérnök így gondolkodna: "Csak akkor tudom, hogy hány >dolog< van a szobában, ha készítek egy dolog-észlelő eszközt, amivel megvizsgálható majd a szoba. A mérőeszközöm ahányszor jelez, annyi dolog található a szobában." Persze a fizikus mérőeszköze valamilyen fizikai szerkezet lévén, szerkezetének megfelelően érzékel dolgokat a szobában. Ha (tegyük fel a játék kedvéért) ez a műszer képes molekulákat egyenként érzékelni, akkor molekula-szintű adatot kap a mérnök. Ha a műszere csak nagy, makroszkópikus tárgyakat képes érzékelni és megkülönböztetni, akkor ilyen megközelítésű adatot szolgáltat a műszer. A szoba ugyanaz, csak a mérés, amivel adathoz jutunk (és ha leírást készítenének a szobáról, akkor a leírás) lesz ilyen vagy olyan, a műszer sajátosságának megfelelően.

Egy analógia segítségével igyekszem érthetővé tenni a mérnöki/fizikusi szemléletet. Egy történész megkérdezi a másiktól: "Hány dolog vett részt a Lipcsei ütközetben?" Mi lenne a helyes válasz? A másik visszakérdez: "Mire gondolsz? Hány hadsereg? Hány hadosztály? Hány ezred? Hány zászlóalj? Hány század? Hány szakasz? Hány ember? Netán az is érdekel, hogy hány ágyú, ló, szekér, szurony, kolbászvég, cipőfűző, kard, puskaporszemcse...? Mit akarsz tudni, mit kérdezel?" A Lipcsei csata leírható sokféleképpen, hadsereg-szinten, hadosztály-szinten, ezred-szinten, az egyes emberek szintjén. A csata ugyanaz a csata, a leírás különböző, de ugyanarról szól. És annyi szereplője "dolga" lesz e csatának, amennyi az adott megközelítés, beszédmód, adott szintű vizsgálat alapján elkülöníthető.

Hogy egy szobában mennyi dolog van, mint kérdés csak úgy értelmes, ha egyértelmű, hogy milyen típusú entitásokra vonatkozik a kérdés. A szoba és a szoba terében elhelyezkedő fizikai struktúrák és viszonyok adottságok, de hogy miként írjuk le ezt, az tőlünk, ill. a vizsgálati eszközeinktől függ. A "dolog" szó csak hétköznapi kifejezés az "individuumváltozó", szóra.

Még egy gondolat. Ezt a bejegyzést egy ember írja. Ember? Nem ember, hanem szervek együttese. Nem. Szövetek együttese. Nem. Sejtek sokasága. Nem. Molekulák. nem, atomok. nem...?? Egyetlen ember van a szobában, de 10 a 82-en darab atom. Hány dolog van a szobában tehát?

Julius Eckstein 2019.01.18. 23:55:54

Még egy gondolat. A "dolog" szó használata megtévesztő lehet. Talán bölcsebb lenne a "valami" szót használni: "Hány valami van a szobában?" Így talán jobban érzékelhető, hogy baj van a kérdéssel.

quodlibet 2019.01.19. 03:24:59

Ebben egyetértünk, hiszen ezt írtam a posztban "Hogyan értendő a ’Legalább két dolog van a szobában.’ mondatban a ’dolog’ szó? A mondatban a ’dolog’ szó nem valamiféle olyan létezőt jelöl, amikre igaz a ’dolog’ tulajdonság, hanem a ’dolog’ szó bármit jelöl ami névvel nevezhető, azaz logikai szempontból a mondatban a ’dolog’ kifejezés névmás szerepét tölti be. Tehát a mondat így is megfogalmazható azonos logikai tartalommal, azonos jelentéssel: ’Valami van a szobában és rajta kívül másvalami is van még a szobában.’ A logikai kérdés ezek után pontosabb megfogalmazásban a következő: (1) és (2) interpretált formulákban mik lehetnek x és y változók értékei, mik a dolgok? "

Julius Eckstein 2019.01.21. 20:15:31

Az általam írt első komment alapján (mérnöki/fizikusi szemlélet) "dolognak lenni" annyit tesz, mint valamilyen tulajdonságokkal rendelkezni, ugyanis egy >dolog-felismerő-gép< csak fizikai tulajdonságok alapján tud azonosítani "dolgokat". Meghatározott működésű ilyen gép, meghatározott tulajdonságegyüttessel rendelkező "dolgokat" fog azonosítani a szobában.

Julius Eckstein 2019.01.21. 20:56:24

Egy régi, hagyományos mechanikus írógép egyetlen individuum, ha valaki meg akarja venni, ha kölcsönadja, ha elrakja a helyére, stb., ugyanakkor számtalan individuumnak tekinthető alkatrész alkotja, amelyet egy szerelő individuális "dolgok"-nak tekint - amikor javítja. Amikor javításra átvette az írógépet, akkor azt tekintette egyetlen "oszthatatlan" dolognak, amikor egy alkatrészcseréről ír számlát, akkor alkatrészek együtteseként szemléli az írógépet...:-) Ilyenkor a szerelő maga az a "mérőeszköz", ami meghatározza, hogy mi számít egy dolognak... Különböző definíciót használ a szerelő a két példabeli esetben, de mindkét szemlélet mögött fizikai tulajdonságegyüttes áll, amelyet a szerelő konstatál - bár nyilván nem tudatosít, s nem is mér semmit, bár, és ez a lényeg: szemléletét gépesíteni, automatizálni lehetne.

quodlibet 2019.01.21. 21:17:02

Két kérdésem van.
1. Ennél azért többet kéne mondjál, mint hogy valamilyen tulajdonsággal lenni. Vegyük pl. az önmagával azonosnak lenni tulajdonságot. Vagy vegyük a következő tulajdonságot: olyan dolog, ami minden időpontban legfeljebb egyszerre csak egy helyen van. A kvantumfizikusok szerint ez nem lesz igaz mindenre, de azért jó sok mindenre igaz lesz. Szóval kicsit túl tág ez a fogalom, a ’valamilyen tulajdonsággal rendelkezni’. És még számtalan hasonlót tudok kieszelni, ami majdnem mindenre igaz lesz, szóval szigorítani kéne a kritériumot.
2. Kilövöd az írógépedet a világűrbe, jó messze, ahol soha többé, semmiféle szerelő nem látja. Attól még amit kilőttél, az ott lesz a távolban ahol lesz. A kérdés az, hogy mi lesz, ott amikor senki se látja, senki sem tekinti sem egyvalaminek, sem sok alkatrész együttesének. Mi az a valami ami ott lesz a világűrben? Ha rossz a kérdés, akkor miért rossz a kérdés?

Julius Eckstein 2019.01.21. 21:38:13

ad1. Félreértettél. Én arra utaltam, hogy a "dolognak lenni" egy fizikus számára meghatározott tulajdonságokkal való rendelkezést jelent, tehát a "dolog" szó logikailag predikátum ebben az esetben. A mérőeszköz által definiált predikátum. Rövidítése tulajdonságok közös részének - másképp mondva. Pld.: Dolog az, ami szőrős és ugat. Itt nyilván egy kutya-észlelő mérőeszközünk van. Olyan mérőeszközt persze nem tudunk csinálni, ami ne valamiféle konkrét tulajdonságot mérne, észlelne. Thomasson számára ez logikai, 'kategoriális" (csak tudnám mi az) kérdés, holott itt csak fizikai kérdés van. Ez utóbbit ő nem látja, másképp látja talán, de azt jól látja, hogy nincs általában vett "dolog".

ad2. Mit kérdezel, amikor azt kérdezed, hogy "mi lesz ott", vagyis távol mindentől, a világűrben? Az, amit kilőttél. A "Mi az a valami?" kérdésre csak tulajdonságok megadásával lehetne válaszolni, amihez fizikai kapcsolatba kell kerülni azzal, amit kilőttél. Jó, jó, de mi az, amivel fizikai kapcsolatba kerülhetek? - kérdezed nyilván. Térrész, amely esetleg egyetlen szerkezetként "válaszol" meghatározott fizikai hatásra, vagy individuális dolgok sokasága lesz - egy másfajta fizikai kölcsönhatásban. Ha elszigetelt mindentől, akkor egy kicsi komplett világ, univerzum fizikai értelemben. Nincs csak "belseje"...:-)

quodlibet 2019.01.22. 11:25:20

Igazad van, attól, hogy távolra került az még ugyan az a fajta dolog. Mondok azonban mást. Képzeld el, hogy kirándulni megyünk a közeli sziklás dombra. A csúcson pazar látvány tárul elénk, ám a távolban egyszercsak megjelenik valami. Valami, ami hol fém színű, hol élénk citrom sárga, lassan ide-oda mozog, tetejéből halvány párák szállnak föl. Mintha hangja lenne. Arra gondolok, hogy talán káprázik a szemem, de a társaságban velünk mindenki ugyanazt látja mint én, bár kicsit más szögből. A metafizikai helyzet a következő: 1. Valamennyien, akik ott vagyunk tudjuk, hogy van ott valami a távolban. A „Van-e?” kérdésre igen a válasz. 2. Viszont a „Mi az?” kérdésre nem tudjuk a választ. Sejtelmünk sincs, hogy természeti jelenséget, vagy ember alkotta tárgyat vagy jelenséget látunk. Nem tudjuk, hogy valamiféle fizikai tárgy mozog ottan és annak látjuk a színeit, vagy a fényen kívül nincs is ott tárgy. 3. A milyen az kérdésben, mi akik ott vagyunk, egyetértünk, nagyon hasonlókat látunk. Mindazonáltal tanácstalanok vagyunk, zavarban vagyunk. Társaságunkban van egy filozófus hölgy, aki azonban fölhívja a figyelmünket arra. Lehet, hogy mi nem tudjuk, hogy mi az, amit látunk, attól azonban bizonyos, hogy az a valami, amit látunk, beletartozik egy alapvető ontológiai kategóriába: vagy fizikai tárgy, vagy nem fizikai tárgy, vagy egy puszta esemény, egy puszta jelenség-fenomén, vagy nem, vagy természeti jelenség, vagy nem természeti, azaz mesterséges, ember alkotta jelenség (vagy tárgy). Nincs kivétel, mert az ontológiai kategóriák rendszere teljes, minden szükségszerűen bele tartozik egy kategóriába, nincsenek köztes, vagy átmenetei létezők. Ez a válasz azonban senkit nem nyugtat meg. Mi van ha téves a filozófiánk, és ami ott van, az sehova se illik bele, semmilyen kategóriába nem tartozik. Lehetséges ez?

Julius Eckstein 2019.01.23. 17:57:55

@quodlibet: Az az igazság, hogy nem értem, mi a probléma, mi a kérdés... Az, amit Te "ontológiai kategóriáknak" hívsz, nyelvi eszközök az ismereteink rögzítésére, elmondására. Egy ókori tudós "kategóriái" mások, mint egy mai fizikusé. Természetesen lehetséges, hogy valami olyasmivel találkozik az emberiség, amelyről korábban nem volt tudomása, így a leírás eszközei nem álltak rendelkezésre. Ha az általad fontosnak tartott "metafizikai kategóriák" lefedik mindazt, ami egyáltalán létezhet, akkor bármit is látunk a távolban, valamelyik kategóriába bele fog tartozni. Ha a kategóriák (mint gondolom) csak aktuális ismereteinket tükrözik, akkor lehet, hogy olyasvalamivel találkoztunk, amit nem tudunk leírni meglévő nyelvi eszközeinkkel. (A létezés az esetedben, a felsorolásod alapján nem csak fizikai lehet, hanem bármi más, nyelvi jelenség, jogi-kapcsolata két entitásnak, stb., egyszóval bármi, amire vonatkoztatva egzisztenciális kvantort használhatunk .) Mi a kérdés? Ha nem illik bele valami korábbi ismereteinkbe (amint az az emberiség történetében rendkívül sokszor előfordult már), akkor először csak annyit állíthatunk, hogy egy ismeretlen tulajdonságú entitással találkoztunk, amelyről csak annyit tudunk (de annyit tudunk!!!), hogy észrevehető, tehát fényt ver vissza vagy sugároz a látható fény tartományában, ha hangot ad ki, akkor ez is adat lesz, stb. Ha a jelenség megvizsgálható, akkor fizikai eszközökkel megvizsgáljuk, és több ismeretünk lesz majd róla. Ha valamilyen okból nem vizsgálható, akkor marad az a tudás, amellyel indultunk: fényt, hangot, színváltozást tapasztaltunk, amelyet persze eddigi ismereteink alapján fogunk fizikai tárgynak tartani, de hogy valójában milyen, mérések híján nem mondhatjuk majd meg. Hol van itt a probléma?

quodlibet 2019.01.23. 21:56:38

@Julius Eckstein: N.N. úr futva közeledik az induló vonathoz, melyet éppen elér. Lihegve beül az első kabinba, ahol rajta kívül csak egy ember van, aki megszólítja. – szerencséje volt, hogy késve indult a vonat, különben lekéste volna. – igen, szerencsém volt, fontos ügyben utazom. – szokott máskor is erre utazni? – igen, időnként erre a visz az utam, szeretem a vonatozást, jó kinézni az ablakon és gyönyörködni az ismerős tájban. - válaszolja N.N. úr. miközben jön a kalauz és kéri a jegyeket. N.N. úrnak nem volt ideje jegyet venni, így pótdíjat kell fizetnie. A kalauz kérdi N.N. urat? Meddig utazik a tisztelt úr? – a végállomásig, feleli, majd kifizeti a jegy árát. Mielőtt a kalauz elmegy, N.N. úr megszólal: bocsásson meg, de tulajdonképpen hova megy ez a vonat?

quodlibet 2019.01.24. 10:21:49

A poszt arról szólt, hogy hány dolog van a szobában. Elmagyarázza, hogy könnyű erre a kérdésre válaszolni, ha szűkítjük a kört: hány szék van a szobában, hány szőnyeg van a szobában stb. A kérdést megválaszolhatatlannak tűnik, ha nincsen ilyen korlátozás, szűkítés. Ennek a belátásnak is vannak érdekes következményei, de engem nem ez érdekelt. Nekem az ütött szöget a fejembe, hogy az ilyen szűkítések, korlátozások megfogalmazásához már eleve szükség van egy teljesen általános szóhasználatra, pl. a ’dolog’ szó logikai változóként (azaz névmáskén) és nem tulajdonságként való használatára. De ha ez így van, akkor hogyan tudjuk ilyen széles értelemben, minden korlátozás nélkül használni ezt a szót? (Az tökéletesen mellékes, ha a ’dolog’ szó helyett a ’valami’ szót használjuk névmás gyanánt.) Tehát a szűkítő használat esetén, én látok egyfajta hibás kört. Ha ebben nem tévedek, akkor ez egy valós probléma. Előfordulhat azonban az is, hogy rájövök, ez egy álprobléma, vagy mégis valódi probléma, de megválaszolható. Nekem ez sem világos. Ezért írtam az újabb posztot a filozófiai problémák csoportosításáról. (Megjegyzem, filozófusok olvasásakor gyakran érzi az ember, hogy a filozófiai író azzal küzd, hogy egyáltalán megfogalmazza a problémát, a kérdést. Ezért szabad csak nagyon óvatosan értelmetlenségnek minősíteni egy filozófiai szöveget.) Namost ez idáig úgy tűnt, hogy értjük egymást, szerinted ez egy valós probléma, de megválaszolható: szerinted minden esetben valamilyen fajtára, kategóriára vonatkozik a logikában a változók használata, azaz a ’dolog’ szó mindig valamilyen értelemben értendő, és nem teljesen általánosan. Most viszont ezt írod: „Az az igazság, hogy nem értem, mi a probléma, mi a kérdés...” Akkor eddig miről beszéltünk? Nekem úgy tűnik, a probléma típusa 35, korábban szerinted 55 (én így értettelek), most azt mondod, hogy 0 a típusa. (Ez is lehet) Utóbbi esetben nem érdemes elkezdeni vitatkozni a kérdésre adott válaszon, elindulni, keresni a választ, mert nem tudjuk miről beszélünk, hova megy a vonat.
Megjegyzések: Olyan metafizika is van, amelyik mindenfajta objektum/szubsztancia létét tagadja, csak a folyamatok létét feltételezi. Carnap részletesen foglalkozik az általános szavak kérdésével a nyelv logikai szintaxisáról írt könyvében. Jonathan Schaffer írt egy kritikát Thomasson könyvéről, „The Deflationary Metaontology of Thomasson’s Ordinary Objects (Philosophical Books Vol. 50 No. 3 July 2009 pp. 142-157) érdemes elolvasni, kapcsolódik ahhoz amit írtam.

quodlibet 2019.02.03. 10:54:14

Carlo Rovelli írja az „Idő rendje” c. érdekes, remek, bár kissé hatásvadász könyvében (Park kiadó, p.75) >>Toricelli kísérlete – sikerült kiszívnia egy palackból a levegőt – mintha igazolná is az „üres tér” newtoni gondolatát. Hamarosan azonban felfedezték, hogy a palackban a levegő távoztával számos fizikai létező marad … Létezhet olyan hely, ahol nem létezik semmi? << Nyilvánvaló hogy az idézetben szereplő „fizikai létező” terminus logikai grammatikai összefüggésben egy ontológiai kategórián belül értelmezett változó, olyan, mint a „dolog” vagy a „valami”. Az utolsó kérdés teljesen világos, mindenki érti, de megfogalmazása pontosan olyan, mint ami a posztban szereplő szobára vonatkozik: lehetséges, hogy a szobában nincsen semmi? A kérdés másképpen mondva egy állítás igazságértékére kérdez rá: igaz-e, hogy a szobában nincsen semmi. Másképp mondva, igaz-e, hogy nincsen olyan x, hogy x a szobában van? Mi az x változó értelmezési tartománya? Egy ilyen megoldás: nincsen olyan x eleme fizikai létező, hogy x a szobában van, problematikus, hiszen itt már x túlmutat a fizikai létezőkön. A kikötést csak a formulán kívül lehet megfogalmazni, valamiféle metanyelven, ami azonban csak tovább tolja a problémát. Erről írtam.
süti beállítások módosítása