Ahogy én látom a kortárs filozófia általam érzékelt szegmensét
2021. március 14. írta: quodlibet

Ahogy én látom a kortárs filozófia általam érzékelt szegmensét

73. Világnézet

``A filozófia baglya a beálló alkonnyal kezdi meg röptét.'' mondja nekünk Hegel, és igaza van. Hogy mi a tudomány és mi a filozófia, az mindig a jelenből kiindulva, visszatekintve látszik. Azok a régi írások részei a tudomány történetének, amelyek a rokonsági és leszármazotti viszonyok alapján a mai akadémiai tudományossághoz vagy azok tágabban vett holdudvarához vezetnek; az számít filozófiai kérdésnek, amely kérdések ma is napirenden vannak. Hogy micsodák az égitestek, vagy miből állnak a különféle anyagok, pár száz éve már szaktudományos kérdés, és nem filozófia. A lélektan, életvezetési tanácsok egy multikulturális társadalomban, szintén nem számítanak filozófiának.

A filozófia esetén több normatív elemet tartalmaz egy történeti vonal megrajzolása, mint a tudomány esetében. A XX. -- XXI. századi kontinentális és analitikus filozófiai irányzatok vitái, rivalizálásai, szembenállásai mögött többfajta gondolkodásmód, háttértudás, és ehhez kapcsolódó értékrendszer húzódik -- némelykor explicite megfogalmazva. A fenomenológiához szorosan vagy lazán kapcsolódó irányzatok sokkal inkább a hagyományos humán értelmiség érdekérvényesítő törekvéseivel fonódnak össze, mint az ezzel szemben álló analitikus ludwig-wittgenstein-piet-mondrian-.jpgfilozófiával szimpatizáló, az előbbihez hasonlóan szintén sokszínű irányzatok. Az analitikus filozófia probléma orientált filozófiai mozgalom, amely a világosságra törekszik, és nem lenyűgözni, elkábítani akarja az olvasóit. Igyekszik jól követhető, logikus érveléssel alátámasztani álláspontját, és nem magasztos, fenséges és homályos, sokat sejtető szöveg áradattal hipnotizálni az elmét. Már a vita tárgya is más az analitikusoknál, és más a fenomenológusoknál, jobban mondva az előbbieknél jobban érthető, hogy mi az a probléma, amin gondolkoznak, az utóbbiaknál nehezebben vagy egyáltalán nem. Ugyanakkor az un. kontinentális filozófusok több érdekes kérdésfelvetése diszkurzív nyelven átfogalmazva megjelenik, mint alternatív álláspont az analitikusok vitáiban, pl. Heidegger lét-értelmezése, Husserl vagy Roman Ingarden néhány mély meglátása pl. Amie L. Thomassonnál. Előfordul fordítva is, de ritkábban; a kontinentálisok is használnak időnként olyan szavakat, hogy ``nyelv, nyelvjáték, jelentés …''.  Az analitikusok közelebb állnak a modern, un. reálértelmiség szellemiségéhez -- persze ezt is körültekintően kell érteni, lásd pl. Feynman és mások filozófiát lekicsinylő beszólásait. Az analitikus filozófia sokkal inkább tudománynak tekinthető a matematikai és természettudomány mintái alapján, mint a másik oldal. Bár a helyzet az analitikusoknál sem nagyon jó. Ha jó stílusban fogalmazol, a szöveged legalább a felszínen érvel valamilyen kurrens vitában pro vagy kontra, ha a szövegből látszik, hogy ismered a kérdés kortárs irodalmát, és ha van újszerű mondanivalód, akkor van némi esélyed valahol megjelenni, bármilyen abszurd, hajmeresztő álláspontot is képviselsz.

Az analitikus filozófián belül nekem úgy tűnik, jelenleg többségbe kerültek azok, akik bár szintén nyelvi-logikai elemzéseket végeznek, azonban ezt tagadják, szerintük amit csinálnak, az a valóság vizsgálata annak természetes eresztékei-kapcsolódási pontjai mentén. (Ez az irányzat ’realista’-nak nevezik magát, pl. David Malet Armstrong.)

„Ha a tömeg tapsol, a filozófus elpirul.” mondja nekünk Kant, és igaza van. A népszerű filozófia többnyire rossz filozófia.  A filozófia sem nem vallás, sem nem világnézet, sem nem ideológia, sem nem irodalom, bár a határvonalak elmosódottak ezen terrénumok irányába, hiszen a filozófiai problémák, fogalmak eredete visszanyúlik a pre-tudományos történeti korszakba.  De a filozófia nem is tiszta tudomány. (Félreértések elkerülés végett pl. a sumérok „tudománya” nem tudomány.)  A cezúra, a választóvíz, az érvelő, elemző, szenvedélymentes, elfogulatlan okfejtés és világosságra való törekvés. Aki vitatkozik, érvel, az filozófus, aki kinyilatkoztat, az hittérítő. A filozófia a kezdetektől fogva a társadalmi szellemi elit egy vékony rétegéhez szólt, épp úgy, mint a geometria, vagy az aritmetika.

Bár valójában olyan nincsen, hogy „filozófia”, csak „filozófiák” vannak, ezen most emelkedjünk felül. A filozófia nem tekinthető tisztán tudománynak sem, mivel nincsen általános egyetértés abban, hogy:

  1. Miféle háttértudással kell rendelkezzen egy filozófus, milyen képességek tesznek valakit jó filozófussá?
  2. Mi csinál egy filozófus, milyen kérdésekkel, problémákkal, a valóság mely területével foglalkozik, beleérte az „egészet” is?
  3. Hogy mérhető, ha ugyan van olyan, hogy előre haladás a filozófiában?

„A filozófus már régen nem bölcs, legfeljebb tudós.” mondja nekünk Márkus György, és igaza van. A filozófia a vizsgált területek tekintetében egyre jobban visszaszorul, marginalizálódik, helyét specialisták veszik át, miközben az alkalmazott nyelv, módszerek tekintetében a filozófia egyre nyitottabb.

Soha annyi filozófus nem élt, mint napjainkban, az összes valaha élt filozófus többsége a kortársunk. A filozófia nyelvezete manapság sokkal kifinomultabb mint a korábbi koroké, és filozófiai szövegeket egyre inkább valamilyen részterület specialistái írnak. Az analitikus filozófiában a filozófiából napjainkra egyfajta minuciózus fogalmi, nyelvi-logikai elemzés maradt, amely művelői reményei szerint nélkülözhetetlen egy átfogó, racionális világkép megalapozásához -- feltéve hogy erre törekszik a filozófus, és nem a pusztítás, az elbizonytalanítás öröme vezérli. Mindennek ellenére Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás vagy Immanuel Kant egyenrangú félként tudna bekapcsolódni a metafizika alapkérdéseiről, így a létezés fogalmáról szóló kortárs vitákba. És mindhárman egyetértenének  azzal, hogy a nyelvi-logikai megfontolások mélyen beágyazottak a metafizika, ezen belül a létezés talányos kérdéseibe. Talán ez az egyetlen módszertani megfontolás ami összeköti a kortárs vitákat, legalábbis a filozófia azon irányzatán belül, melyhez az én szövegeim is csatlakoznak.

Végezetül félreértések elkerülése végett: ez a szöveg nem filozófia, hanem világnézet.

További olvasnivalók:

Kelemen János: Az analitikus filozófiáról (Ami változó és ami maradandó), Magyar Tudomány, 2002/3 275. o.

 http://www.matud.iif.hu/02mar/kelemen.html

Eszes Boldizsár – Tőzsér János:  Mi az analitikus filozófia?,  Kellék 27-28

http://kellek.adatbank.transindex.ro/pdf/27-28/018eszes.pdf

(A festmény Piet Mondrain alkotása)

A bejegyzés trackback címe:

https://filozofiaiszeljegyzetek.blog.hu/api/trackback/id/tr6216460592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása