Nem minden fizikus veti el, mint tudománytalant, az idő A-teóriáját, azt ahogy a józan ész gondolkozik az időről, és amit G.E.Moore olyan szellemesen védelmezett. Korábban írtam erről, és Lee Smolin idővel kapcsolatos újabb nézeteiről. Itt egy szöveg egy másik fizikustól: Richard Muller, Prof Physics UC Berkeley; ő sem tagadja le mindannyiunk idő tapasztalatát, és azt sem gondolja, hogy a „múlt jelen és jövő” megkülönböztetésének pszichológiai alapja van, fizikai valósága nincsen.  Ide másolom:

***

Az idő létezik a fizikában, de az idő áramlása nem. A fizikusok nem értik az idő áramlását. Bármely adott koordinátarendszerben nyugalomban lehetünk a térben, de ugyanabban a koordinátarendszerben nem lehetünk nyugalomban az időben. Az időnek ez a minőségileg eltérő tulajdonsága van. Halad előre.

Ezt a mozgást a fizika jelenleg figyelmen kívül hagyja. A relativisztikus transzformációk megmutatják, hogy a téridőben történő forgások a térbeli koordinátákat idővé, az időt pedig térré alakítják. De a tér-idő diagram nem tartalmazza azt az érzést, hogy az idő folyik, hogy másképp van. Nincs benne a "most" különleges időbeli helye - az időnek egy olyan pillanata, amely a valóságérzetünk szempontjából központi jelentőségű, mert két területre osztja a valóságot: arra, amit nem tudunk befolyásolni, és arra, amit tudunk.

Íme egy idézet a hamarosan megjelenő Most - Az idő fizikája című könyvemből: "Brian Greene A kozmosz szövete című könyvében azt állítja, hogy a relativitáselmélet »a mi világegyetemünket egyenlőségi univerzummá nyilvánítja, amelyben minden pillanat ugyanolyan valóságos, mint a többi«. Azt mondja, hogy »a múlt, a jelen és a jövő tartós illúziója « van bennünk - ez a szemlélet Augustinusra emlékeztet. Arra a következtetésre jut, hogy mivel a relativitáselmélet nem tárgyalja az idő áramlását, az ilyen áramlásnak illúziónak kell lennie, nem pedig a valóság részének. Számomra ez a logika visszás. Ahelyett, hogy ragaszkodnánk ahhoz, hogy az elmélet magyarázza meg azt, amit megfigyelünk, ez a megközelítés azt jelenti, hogy a megfigyeléseket ki kell csavarni, hogy megfeleljenek az elméletnek." (Kiemelés tőlem AF.)

Einstein kétségbeesett azon, hogy képtelen megmagyarázni az idő áramlását. Einstein azonban kétségbeesése ellenére továbblépett, és megmutatta, hogy az idő áramlásának sebessége a sebességtől és a gravitációtól is függ. Ez erősen arra utal, hogy az idő áramlása nem az emberi elméből ered, hanem valódi külső fizikai valósága van.

Egy másik idézet a Mostból: »A tér és az idő együttesen adják a színpadot, amelyen élünk és meghalunk; ez az a színpad, amelyen a klasszikus fizika előrejelzéseket tesz. De egészen az 1900-as évek elejéig magát a színpadot nem vizsgálták. A történetet, a szereplőket, a cselekmény fordulatait kellett volna észrevennünk, de a színpadot nem. Aztán jött Einstein. Az ő nagy zsenialitása abban állt, hogy felismerte, hogy a színpad a fizika birodalmán belül van, hogy az időnek és a térnek meglepő tulajdonságai vannak, amelyeket elemezni lehet, és felhasználni előrejelzések készítésére. Még ha most kétségbe is esett a megértéstől, az ő munkássága központi jelentőségű a megértésünk szempontjából. Einstein adta a fizikának az idő ajándékát«.

A kérdésed nagyon mélyreható. El kell gondolkodnunk az idő áramlásának eredetén. Einstein megnyitotta az ilyen kérdéseket a fizikusok előtt.

***

Quora levelezési lista, 2022.11.23., szerző Richard Muller, Prof Physics UC Berkeley author "Now -The Physics of Time", a szösszenet címe: Does time only exist in the human mind?