Az 1985-ban írt szakdolgozatomnak ez volt a címe: „Törvényszerűségek és véges automaták” , jó hosszú volt, 172 oldal, bíráló tanár Faragó Szabó István. (Jó egészséget kívánok tanár úrnak!) Akkoriban az okság, determinizmus és szabadság kérdése foglalkoztatott, de észrevettem, hogy ezek az automaták, amelyek logikai áramkörökkel reprezentálhatók, bizonyos szemantikai paradoxonok modellezésére is alkalmasak. Azt azonban még nem vettem észre, hogy a lehetőség és szükségszerűség alethikus modális fogalmai is magyarázhatóak egy ilyen keretelméletben. Ez a gondolat 2009 körül fogalmazódott meg bennem. Azóta többször átfogalmaztam, kiegészítettem a gondolatmenetemet. Ez itt a legújabb verzió.
