analitikus filozófiai elmélkedések

Filozófiai Széljegyzetek

Mi a baj a naiv fizikalizmussal?

37. filozófiai talányok

2018. december 08. - quodlibet

Korábban ígértem, hogy visszatérek ehhez a kérdéshez. Mindenekelőtt rögzítsük, hogy mi is az a tézis, amit vitatok. Tegyük fel, hogy tudjuk, mit jelent fizikai tárgynak lenni, mik a fizikai tárgyak. Hasonlóképpen azt is tudjuk, mit jelent fizikai eseménynek lenni, mik a fizikai események. Utóbbi két kijelentés szétválasztja az objektumokat, fizikai tárgyakat és az eseményeket, fizikai eseményeket. Tudatában vagyok annak, hogy ez a szétválasztás már önmagában is számos kérdést vet föl, most mégis azt javaslom, hogy ezen emelkedjünk felül és most ne foglalkozzunk az eseményekkel, csak a téridőben folyamatosan létező dolgokkal, objektumokkal, pontosabban fizikai tárgyakkal. Tehát olyan dolgokra gondolok, melyek térben és időben folyamatosan léteznek. Ezek alapján – tehát az események univerzumát most kihagyva – a naiv fizikalizmus tézise, amit elemezni fogok, így szól:

(1) Minden fizikai tárgy.

Ennek valamivel bőbeszédűbb megfogalmazása ez lenne:

(1’)Minden dolog fizikai tárgy.

Vagy még terjengősebb megfogalmazásban:

(1’’) A világon minden dolog fizikai tárgy.

Utóbbi arra utal, hogy a mesék, mítoszok világában, vagy az álmok világában létezhetnek extra fizikai dolgok, de a valóságban, azaz a világon nem, ott csak és kizárólag fizikai tárgyak vannak. Ezt nem úgy értendő, hogy mindennek ami létezik fizikai természete is van, hanem úgy, hogy nincs másfajta természete, csak és kizárólag fizikai. Nincsenek pl. számok, azok csak egy képes beszéd szófordulatai, számok valójában nem léteznek. Ami mellet érvelni szeretnék az éppen az, hogy ez a ’valójában’ szófordulat félrevezető, megtévesztő, és gondokat okoz. 

Aki középiskolát végzett annak számára belátható, hogy 1=sin(π/2) és az is, hogy 0 < cos(0). Ezeknek az iskolában tanult formuláknak az igazságát, vagy helyességégét, egyszerű geometriai ábrákkal szokták elmagyarázni.  Az ábrák jelentést kölcsönöznek a formuláknak, és megindokolják elfogadásukat. Olyan nyilvánvalóságokat hogy 1=1, vagy 0 < 1, még ezen az iskolás szinten sem szokás tárgyalni, annyira egyszerű és nyilvánvaló igazságok ezek. Ha ezeket nem értené valaki, vagy komolyan kételkedne az igazságukban, annak kétségbe vonnák a normális elme állapotát. Filozófusként, most mégis ezt tesszük. Hogyan is állunk azzal mondattal, hogy 1=1?

Aki érti az ’azonos’ szó fogalmát és tisztában van a Vénusz égitest két másik nevével, annak számára nyilvánvaló igazság, hogy az esti csillag = hajnal csillag. Azért igaz ez, mert az ’esti csillag’ és a ’hajnal csillag’ nevek egyazon dolgot neveznek meg. Mi a helyzet azonban az 1 = 1-el mondattal? Ha fizikalisták vagyunk, és hiszünk a fenti (1) tételben, akkor ezt elutasítjuk, mivel nem hiszünk a számok létezésében, olyan dolgokéban, melyet az ’1’ jel megnevez. Fizikalistaként szerintünk csak fizikai tárgyak vannak, márpedig jól látható, hogy valami van az ’=’ jel bal oldalán, és valami van a jobb oldalán, de ami két különböző helyen van, az nem lehet egymással azonos, lásd a Vénusz két megnevezését. Valójában fizikalistaként nem csak a számok létét, de a jelek létét is tagadjuk, hiszen a jelek is absztrakt objektumok, nem pedig fizikai tárgyak. Az azonosság jel két oldalán az iménti példában két különböző jelpéldány van, és nem egyazon jel két előfordulása. Fizikalistaként csak azt fogadjuk el, hogy az azonosság jel valójában egyformaságot vagy hasonlóságot állít, és nem az azonosság jel két oldalán lévő fizikai tárgyak, azaz jelpéldányok azonosságát. Eddig rendben is volnánk.

Mi a helyzet azzal a mondattal, hogy 0 < cos(0)  azaz 0 < 1? Hogyan értsük azt, hogy a  ’0 < cos(0)’ mondat matematikailag egyenértékű, azaz felcserélhető a ’0 < 1’ mondattal? És egyáltalán, fizikalistaként hogyan értendő a ’0 < 1’ mondat? Talán arra gondolunk, hogy a ’0’ jelpéldány kisebb mint az ’1’ jelpéldány? Milyen értelemben? Hiszen a magasságuk egyforma, az általuk elfoglalt helyre pedig nem igaz az állítás, hiszen látható, hogy a ’0’ fizikai tárgy nem foglal el kevesebb helyet, mint az ’1’ fizikai tárgy. A fő baj azonban a fizikalizmussal teljesen általános természetű. Arról van szó, hogy bár a nyelv használata jelpéldányok használatát jelenti a térben és időben, maga a nyelv azonban jel atomokból és nem jelpéldány atomokból áll. Valóban jelpéldányokat használunk, de ezeket jeleknek tekintjük és nem egyszerű fizikai tárgyaknak, melyek csak és kizárólag önmaguk előfordulásaival azonosak.

Tényszerűen nem igaz, hogy az elemi iskolában tanult számtan értelmetlen jelsorozatok bemagolásából áll. Tényszerűen nem igaz, hogy az aritmetikai állítások jelentés nélküliek – E. Szabó László felfogásából ez következik. A naiv fizikalista nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy nem hisz a számok létezésében. A naiv fizikalista akkor sem mond igazat, amikor jelek helyett jelpéldányokról beszél, és kétségbe vonja a jelek és a nyelv, mint absztrakt létezők létét. Ezeket ő is használja, ha igaza volna, nem tudna beszélni sem számolni.

Amit a fizikalizmus állít, az csak akkor értelmes, ha nem vonatkozik önmagára, máskülönben a beszéd puszta jelentésnélküli zaj, az írás meg értelmetlen alakzatok sorozata. (Hasonló igaz az okság és a természeti törvény fogalmára is. Ha gépek vagyunk, akkor az igazság fogalma elenyészik. Ezt pl. Thomas Nagel is jól látta az Utolsó szó c. könyvében.)  Amit a fizikalizmus mondani akar, az a világon belülről nem állítható, belülről csak puszta hangzavar. A fizikalizmus csak a világon kívülről fogalmazható meg értelmesen, amikor feltételezzük, hogy belülről nézve gondolkodó, szabad lények vagyunk, aki gondolataikat nyelv segítségével fejezik ki.

A bejegyzés trackback címe:

https://filozofiaiszeljegyzetek.blog.hu/api/trackback/id/tr214462686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

quodlibet 2018.12.09. 16:26:39

@Zalai Béla: Köszi a kommentet, nagyon jó ez az oldal, föltettem az ajánlott linkek közé. Ezt mondja a link amit megadtál: „Eltúloztad, megváltoztattad vagy teljesen egy általad kitalálttal helyettesítetted a másik álláspontját azért, hogy könnyebben megtámadhasd, az övét helytelenebbnek, a sajátodat pedig helyesebbnek állíthasd be. …Ha nem a másik valódi, eredeti állításaival vitatkozol, akkor nem tudod azok helytelenségét bizonyítani. Az egyetlen amit be tudsz bizonyítani az, hogy az általad gyártott - a másikéval azonban nem egyező - álláspont vagy állítás nem igaz, ami azonban semmilyen módon és minőségben sem vonja kétségbe vitapartnered eredeti állításait és véleményét.” Ha jól értelek, akkor szerinted éppen ez a helyzet. Az általam megfogalmazott (1) állítás félremagyarázása, vagy lényeges pontokon túlzott leegyszerűsítése annak, amit én „naiv fizikalizmus”-nak neveztem, és amit cáfolni kéne. Szerinted tehát meglehet, hogy a poszt valóban cáfolja (1)-et, de az nem ér semmit, mivel nem ezt – azaz (1)-et – kéne cáfolni, hanem valami mást, nevezzük ezt a mást (2)-nek. Értem, de mi lenne ez a (2) állítás? Nem feltétlen kell egyetlen mondatból állnia, csak férjen ki ide.

Zalai Béla 2018.12.10. 11:34:01

@quodlibet: Nem, a szalmabáb szerintem ott csúszik be, hogy (1)-ből nem következik például az, hogy nincsenek számok, vagy nincs jelentés. Aki ilyesfajta következtetésre jut (1)-ből, az _túl_ naiv fizikalista (kb. annyira, hogy végig sem gondolta a saját fizikalizmusának következményeit). Legfeljebb az következik belőle, hogy a számok és a jelentések nem _dolgok,_ hanem - például - viszonyok.

Könnyű céltáblát állítasz magad elé, ha az első álláspontot támadod - erre akartam utalni a szalmabábbal. Bár lehet, hogy van olyan szerző, aki ezt a fajta fizikalizmust vallja (mondjuk nem is hivatkozol senkire sem - talán nem véletlen, hiszen vállalhatatlan következményei vannak annak, amit a naiv fizikalizmusnak tulajdonítasz), de ha van is, akkor inkább az eliminatív materialisták felé keresgélnék, de ők meg már a hatvanas években rájöttek arra, hogy túllőttek a célon.

Másrészt ha van is olyan szélsőséges fizikalizmus, ami ilyen messzire megy, mitől lenne az 'naiv'? Nagyon is szofisztikált elméletnek kell lennie, ha meg akarja magyarázni, hogyan lehetséges, hogy úgy _tűnik,_ vannak számok és jelentések, ha ráadásul fizikai tárgyak számára kellene úgy tűnnie, hogy vannak.

Harmadrészt ismét csak: még ha van is ilyen szélsőséges válfaja a fizikalizmusnak, valóban ezzel a verzióval érdemes-e vitába szállni? Nem az lenne-e az érdekesebb kérdés, hogy a nem helyből öncáfoló fizikalizmusok ellen vannak-e jó érvek? Ez ismét visszakanyarodik a szalmabábhoz (van egy célpontom, de nem akarok belemenni a szemlátomást robusztus verziókkal való viaskodásba, úgyhogy kiválasztom egy kellőképp lebutított változatát, amit pár bekezdésben tudok cáfolni, úgy téve, vagy legalábbis ezt az értelmezést megengedve, mintha fikarcnyival is közelebb jutottunk volna ezzel a robusztus változatok cáfolatához).

Szóval de, igen, (1)-et kellene cáfolni, de nem olyan következményein keresztül, amelyeket könnyedén visszautasíthat valaki, miközben továbbra is ragaszkodik (1)-hez.

Julius Eckstein 2018.12.10. 22:33:24

Miképpen kell érteni ezt a mondatot: "Ezt nem úgy értendő, hogy mindennek ami létezik fizikai természete is van, hanem úgy, hogy nincs másfajta természete, csak és kizárólag fizikai."? Mi az a "másfajta természet"?

Ha valami jelként funkcionál (pld. egy ember szamara), akkor ez azért lehetséges, mert az, ami "fogadja/érti, dekódolja, stb." a jelet az egy fizikai természettel (és csak azzal) bíró szerkezet, és ami hat rá, vagyis a jel, az is fizikai természettel bír (és csak azzal). Mi módon lehetne ez másképpen?

Julius Eckstein 2018.12.10. 22:52:30

Ezt sem értem: "belülről nézve gondolkodó, szabad lények vagyunk". A "gondolkodó"-t még csak érteni vélem, de milyenek a "szabad lények"? Illetve milyenek a "nem-szabad lények"? Mi az amitől független az ember? Mi az, amivel "szemben", amitől függetlenül "szabad"?Egy kutya "szabad lény"? És egy csimpánz? Egy holló? Az evolúció során mikor következett be az, amikor "szabad lényekké" vált az ember, feltéve, hogy csak az ember lenne ilyen?

Gépek vagyunk, méghozzá olyanok, akiknek a fennmaradásához szükséges, hogy többnyire helyes ismereteik legyenek az őket körülvevő világról. Ez eredetileg evolúciós termék, olyan, amivel már a krokodilok is rendelkeznek, persze más mértékben, mint az ember nevű biológiai "gépezet"... Mára más determinánsok "követelik" meg ezt, de megkövetelik, ha az emberek abban a környezetben (amelyet társadalomnak hívunk) élni kíván, abban, amely őket körülveszi.

quodlibet 2018.12.11. 09:37:40

@Zalai Béla Amit a második részben írsz, abban biztosan igazad van - egy szofisztikáltabb fizikalizmusban néha magam is hiszek - ami ez elsőt illeti, lehet, hogy abban is. Talán másképp és lehet a számok létezésében hinni és akkor (1)-ből valóban nem következik a számok vagy jelek létének tagadása és a többiek. Azért ezen még gondolkozom. Egyébként a poszt gondolatmenete másképp, nagyon egyszerűen így fest: (1’’’) Minden dolog konkrét partikuláré. (2) a számok (jelek) ha léteznek, akkor nem konkrét partikulárék. --> (3) számok (jelek) nem léteznek. (Itten a létezés Carnap szellemében belső létezési állítás.)
@Julius Eckstein Több kérdésedre nem tudok választ adni – sajnos, de még gondolkozom:-). Nem ismerek filozófiailag megfelelő választ az emberi szabadság elemzésére – viszont köznapi értelemben te is én is értjük, hogy mi a szabadág, és most vedd úgy ezt a fogalmat. Azt hogy gépek vagyunk, csak a többi emberről állíthatod, máskülönben kilövöd a lovat maga alól. Ha mi ketten, miközben itten vitatkozunk, gépek vagyunk, akkor a gépi működés határozza meg hogy mire jutunk, és egyáltalán nem biztos, hogy ez fogalmilag-logikailag helyes lesz. Vagy igen, vagy nem - pl. az evolúció ezt nem garantálja - ezt csak kívülről láthatja valaki.

quodlibet 2018.12.14. 03:06:50

Kénytelen voltam moderációt beállítani, mert valaki folyamatosan ide piszkított, és rontotta a levegőt. Egyre több az őrült ebben a szegény országban, Jobbulást kívánok neki.